Szakmai életutam két hivatalos pillérre támaszkodik, melyek keretet adnak, és számtalan nem-hivatalosra, amelyekért érdemes élni. 

14 évig egyetemi adjunktus voltam a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán bölcseleti és turisztikai tématerületeken, majd polgármesteri kabinetvezető lettem; e keretek lehetőségek az oktatás-kutatásra, a városmarketing, rendezvény- és közösségszervező kihívások megélésére. 

A keretek kitöltése és áttörése azonban az utazásban, utazásszervezésben, idegenvezetésben, művészeti-irodalmi előadásokban és nyilvános beszélgetésekben ölt testet, ahol felszínre törhet és színt kaphat a bináris gondolkodás mögött rejlő számtalan árnyalat. Hiszek ezen árnyalatok vetélkedő dinamikájában, az egymást átfedő művészeti és tudományterületek játékában, ahol feje tetejére állhat egy kicsit a világ, és kiderülhet, hogy mi minden hat egymásra. E hatások és kapcsolódások ott rejlenek a jelenségek áttetsző felszínén, csak némi kapargatást követően meg kell tanulni olvasni őket. 

Mindez azonban végtelenített tanulási folyamatot követel, a gondolathatárokon való átkelés, átutazás megélését, az ott szerzett tapasztalatok befogadását. És, elsősorban, a közösségi életben való szervező részvételt, mert minden valódi kapcsolódás és életárnyalat a közösségekben teremtődik meg, azokat tükrözi vissza és ott csapódik le igazán.